Abby
szemszöge:
A gyomrom görcsben, alig bírom vissza
fojtani a lélegzetemet. Itt állok talpig fehérben a tükör előtt, és alig 2 óra
múlva hozzá megyek ahhoz a sráchoz, akit a világon mindennél jobban szeretek.
Nem is tudom, hogy érdemeltem ki ezt az egészet.
Amikor 2 hónappal ezelőtt Louis utánam jött
a repülőtérre megfogadtuk, hogy soha de soha nem hagyjuk el egymást, hiszen nem
tudunk egymás nélkül élni. Megpróbáltuk, de nem megy és ez tényleg így van.
Egyből haza jöttünk és boldogan meséltük el a többieknek, hogy soha de soha nem
szabadulnak meg tőlem. Niall majdnem kiugrott a bőréből, de ezt meg is értem,
hiszen tényleg elválaszthatatlanok lettünk az évek alatt. Ő mindig velem volt. Büszkén
kimondom, hogy sikerült annyira meg kedvelnem, hogy a legjobb barátomnak
mondjam. Másnap Louis elhívott vacsorázni. Nem tűnt annyira furcsának az egész,
hisz ez csak egy vacsora meghívás volt. De aztán, Niall elvitt ruhát venni,
anya megcsinálta a hajamat és Susan a sminkemet kezdett gyanús lenni. Mindenki
sok sikert kívánt, én pedig utamra indultam. Vacsora közben Louis, felhozta a
régi szép időket, és megemlítette, hogy egyszer már meg akarta kérni a kezemet,
de én elmentem itthonról. Rettenetesen összetört akkoriban. Aztán elővett egy
kis dobozkát és megkérte a kezemet. Le sem tudom írni mennyire boldog voltam
abban a percben. Másnap már elkezdtük szervezni az esküvőt és láss, csodát itt
vagyok. Niall-el, anyával és Susan-al mentem el menyasszonyi ruhát választani. Mit
ne mondjak érdekesen alakultak a szálak akkor is..
-
Hé Ab,
figyelsz te rám? – rázott fel gondolataimból Niall.
-
Tessék?
Bocsánat csak elkalandoztam.
-
Csak azt mondtam,
hogy gyönyörű vagy. – kacagott. – De mégis hol jársz?
-
Visszagondoltam
az eljegyzésre, az utána lévő bulira, meg az esküvői ruhaválasztásra.
-
Hát
igen.. mókás pillanatok. Amúgy Louis-nak mikor akarod elmondani, hogy terhes
vagy?
-
Hé, ne
ilyen hangosan! – rivalltam rá. – Csak te tudod, senki más.
-
Jó-jó
bocsika.. – hát igen..3 hete tudtam, meg hogy állapotos vagyok. Vagyis Niall hozta
szóba, hiszen az elmúlt hetekben rengeteget ettem és attól féltek, hogy nem fog
rám jönni a ruha. Aztán Niall felvezetett néhány dolgot és csináltattam egy
tesztet. El sem hittem ezt az egészet. Egyből időpontot kértem a
nőgyógyászomtól, hogy megtudjam tényleg növekszik-e bennem ez a kis csoda. És
amikor közölte velem a jó hírt majd kicsattantam a boldogságtól, de mégis félek,
hogy Louis mit fog szólni ehhez az egészhez. Hiszen neki a karrierje még csak
most indul be és félek, hogy nem fog tetszeni neki ez az állapot.
-
Majd a
nászúton. De nagyon félek Niall.. Mi van akkor, ha nem fog tetszeni neki ez az
egész? Ha a karrierje fontosabb neki?
-
Ne
bolondozz.. ha így gondolja, akkor nagy marha. De nem így van. Imád téged te
buta. És amikor megtudja, hogy jön ez a kis csöppség ki fog ugrani a bőréből. Már
nagyon szeretne babát. De készülj fel, 4-ig meg sem fogtok állni.
-
Hát remélem,
igazad van. Na de induljunk, mert még elkések az esküvőmről.. –
-
Mit
szólna a kedves férjed, ha elrabolnálak? – húzogatta a szemöldökét.
-
Megfosztana
a napi kaja adagodtól. – nevettem fel.
-
Azt nem
hagyhatjuk.. Indulás!
A templom előtt még megtorpantam. A két
oldalamon a két apukám állt, mivel nekem kettő van. Nem akartam választani
közülük így úgy gondoltam, hogy mindkettőjüket felkérem, hogy kísérjenek el az
oltárhoz. Mély levegőt vettem és elindultunk. Az a boldogság, ami végig áradt bennem,
amikor megláttam a barátainkat, családtagjainkat, a vendégeket és legfőképpen
Őt, az leírhatatlan. Az összes szem ránk szegeződött mi pedig elindultunk az
oltár felé. Még szerencse hogy apáék mellettem voltak, hiszen simán odarohantam
volna hozzá, hogy velem legyen. De ők szépen vissza fogtak és lassan sétáltunk
el a paphoz. Louis Harry-t választotta tanúnak én pedig Niall-t. Jake sajnos
nem vehetett részt az esküvőn, mert Amerikában kellett maradnia. Természetesen
megértettem, de azért örültem volna, ha velem együtt ünnepel. Amikor a pap
ahhoz a részhez ért, hogy van-e
ellenvetése valakinek.. szerencsére senki sem avatkozott közbe, így
békességben folytatta a pap az esküvőt. A gyűrű felhúzása után, szenvedélyes
csókban törtünk ki, amit a násznép éljenzéssel dicsért. Alig akartunk elválni
egymástól, olyan jó érzés volt tudni, hogy most már csak az övé vagyok.
-
Mrs. Tomlinson elrabolhatom innen? – súgta a
fülembe.
-
Hát
persze. Mr. Tomlinson. –kacagtam fel. Egyből az ölébe kapott és rohanni kezdett
velem a templom kijárata felé.
-
Annyira
szeretlek.
-
Én is
téged te majom. Most és mindörökre. – duruzsolta.
-
Nem ér
ott hagyni minket. –nyafogott Niall. – De sok boldogságot nektek.
-
Louis,
vigyázz a lányunkra rendben? – jött közelebb anya és apa.
-
Értettem
drága apuka. – bohóckodott a férjem. Jézusom alig tudom kimondani. Igen. Ő az
én férjem..
Eleanor
szemszöge:
Bármit is mondanak, nekem meg kell szöknöm
innen. Nem élhetek bezárva emögött a négy fal között. Hol van a családom? Miért
nem látogatnak meg? És Louis? Annyira szeretem, miért nem segít megszökni
innen. De hogyan? Annyi fehér köpenyes ember mászkál itt. Minden egyes mozdulatomat
figyelik. Körülöttem rengeteg furcsa ember mászkál, akik vagy zokognak, vagy
ordibálnak, vagy valamiféle dolog van a kezükön bebugyolálva.. mi ez a hely?
-
Ne haragudjon,
kérem, mit keresek én itt? Hol vagyok? – oda futottam az egyik fiatal
nővérkéhez. Talán beteg vagyok, és egy kórházban lennék? De hiszen semmim sem
fáj.
-
Miss.
Calder mi történt? Nem érzi jól magát?
-
Kérem, árulja,
el hol van a családom és a szerelmem?
-
Nyugodjon
meg, rendben? Sajnos nem tudok válaszolni önnek, de ha gondolja, hozok egy két napilapot,
hogy lefoglalhassa magát. – mosolygott kedvesen.
-
Köszönöm
az nagyon jó lenne.. – Amikor ez a kedves nővérke behozta az újságokat, az
elsőt boldogan lapoztam fel. Olvasgattam a cikkeket, horoszkópokat és a szerelmi
teszteket is. De amikor a másodikhoz értem a pulzusom felgyorsult, alig kaptam
levegőt. A címlapon Louis és a ri**nc állt, miszerint ma lesz az esküvőjük. Lehetetlen,
hiszen ő az enyém, nem vehetik el tőlem.
-
Neeeeeeeeeem
! – ordítottam fel. – Nem, nem, nem, nem.
-
Calder
kisasszony mi történt?? Min zaklatta fel magát?
-
Nem mehet
hozzá! Ki kell jutnom. Engedjenek el!
-
Ki hozott
be neki újságot, amikor szigorúan meg lett tiltva!
-
Én voltam
elnézést. Csak fel akartam vidítani a kisasszonyt..
-
Kérem,
nyugodjon meg. Minden rendben lesz.. – nézett mélyen a szembe az orvos. Lassan
már csak foszlányok maradnak meg, és teljesen elsötétül a világ…
Nem tudom hogyan játszhattam ki az őröket,
de sikerült megszöknöm ebből a börtönből. Jelenleg London utcáin sétálok. Miért
hiszik azt, hogy nem vagyok normális, és hogy nincs ki mind a négy kerekem?
Hiszen én olyan kis cuki vagyok, meg szép, és Louis barátnője. Nem engedem,
hogy egy olyan lányt vegyen el, akit nem szeret. Hiszen én vagyok neki az
igazi.. Ugye?
Kiderítettem, hogy hol lesz a lakodalom,
hiszen már régen vége van az esküvőnek. Az a kis szutyok nem veheti el tőlem
életem szerelmét. SOHA!
Aprólékosan átgondoltam mindent. Nem lehetnek boldogok, addig, amíg én élek.
Nem engedem. Egyre közelebb értem a cél állomáshoz, és senki sem állíthat meg.
Egy fánál bújtam el és megfelelő alkalmat
vártam. Valamikor csak ki jön az a perszóna és akkor végzek vele. Rengeteget
kell várakoznom, hiszen a cél, szentesíti az eszközt. Amikor már kezdtem
elfáradni megláttam hogyan Niall, a ribi és Louis nevetve jönnek ki az épület
elé. Valamit sugdolóznak, nem értettem. De az alkalom meg volt. Elővettem a
fegyvert a kézitáskámból és előléptem.
-
Megmondtam,
hogy nélkülem nem lehetsz boldog! – fordultam feléjük. Az arcukról még a mosoly
is lefagyott.
-
Eleanor
mit keresel itt? – Louis alig kapott levegőt, szinte suttogott. – De hát neked…
-
Azt
akarod mondani, hogy nekem egy rohadt elmegyógyintézetben kéne lennem? Azért
jöttem drágám hogy velem legyél és boldogok legyünk együtt. – áhítattal a
hangomban egyre közelebb mentek hozzájuk.
-
Kérlek,
tedd le azt a fegyvert. Még a végén elsül és megsebesítesz valakit. – Niall és
Louis közelebb jöttek míg Abby egyre csak távolodott.
-
Ne menj
te sehova! Azonnal gyere ide. Mert veled még nem végeztem. – a fegyvert
egyenesen felé tartottam. Teljesen bepánikolt a keze pedig a hasán pihent.
-
Kérlek,
ne bántsd őt. Ő semmiről sem tehet. – könyörgött nekem.
-
Nem. Ez
most az én időm.. Ti menjetek hátrébb és térdeljetek le! Te pedig gyere csak
közelebb. – hadonásztam a pisztollyal. – Nem hallottátok? Gyerünk!
-
Rendben,
csak kérlek, ne bántsd inkább engem.
-
Nem,
nem.. – itt volt az alkalom.. Közöttünk talán 10-15 méter lehetett.. Louis és a
szöszi mögötte térdeltek. Keserűséget, bánatot és félelmet olvastam le róluk.
-
Könyörgöm
El, hagyj elmenni.. Kérlek..
-
Te
komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek? Amikor elvetteted az életemet, a
szerelmemet, a munkámat, és még a családom is magamra hagyott. Csak is miattad.
Több hónapja abban a rohadt kórházban kell sínylődnöm úgy, hogy semmi bajom.
Drágaságom eljött a bosszú ideje. Meg fogsz fizetni mindenért.. Készülj a halálra,
mert most eljön érted.. Utolsó szavad? Meg adom ennek a jogát.. Nem szeretném
elvenni tőled..
-
Csak
annyi, hogy Louis nagyon szerelek téged. Puszilok mindenkit és vigyázz a
skacokra és emlékezz rám. Könyörgöm.
-
Kérlek ne
mond ezt!– nézett rám könnytől csillogó szemekkel.
-
Sajnálom..
-
Jajj
srácok még én is megkönnyeztem ezt a búcsú beszédet.. Viszlát, csillagom,
találkozunk a másvilágban. – felé tartottam a pisztolyt. Hatalmas durranás,
sikoly, és egy áldozat. Vajon jó embert találtam el?
/ 2 órával ezelőtt/
Louis szemszöge:
Esküszöm, én vagyok a világ legboldogabb embere.
Soha de soha nem is álmodtam erről hogy egyszer egy ilyen nő lesz a feleségem
mint ő. A lakodalmunk nevetéstől híres. Baki után baki következik.. Először
Zayn törte össze a tükrét miközben magát nézegette.. Ezen annyira kiakadt, hogy
majdnem elsírta magát.. De nem az a baj hogy 7 évi balszerencséje lesz.. ááh
dehogy.. Az itt a probléma, hogy ezt a tükröt még Miley-től kapta az első
évfordulójukon és most nem tudja magát nézni benne.. A következő baki, Niall
megcsúszott a padlón és az egész esküvői torta rajta landolt.. (szerencse hogy
ezt ők csináltatták nekünk és nem azt a gyönyörű tortát tette tönkre.) Majd
Harry következett, amikor a beszédet kezdte el mondani elkezdett csuklani és
nem tudta befejezni, ezért Liam vette át a szót.
-
Hát
igen.. Abby és Louis.. Annyi mindenen mentek keresztül és most itt vagyunk.
Annyira boldogok és szerethetőek. Nincs igazam? Kezdetben, amikor azon a partyn
találkoztunk teljesen oda voltunk a lányért..
-
Hát még
te.. – röfögött fel Zayn, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.. –
Bocsika.
-
Szóval.. A kisugárzása egyszerűen rabul ejtett
minket. Azon az estén rengeteget beszéltünk róla.. Akkor még nem tudtuk, hogy
kinek is a lánya… Aztán én összejöttem vele, de a balesete közbe szólt.. Most
így utólag bele gondolva életem legjobb döntése volt, hogy elmentem, hiszen akkor
ez a két jó madár nem jön össze, és nem lehetnénk itt. Sőt a szerelmemet sem
ismeretem volna meg. Rengeteg dolgon mentünk keresztül.. Abby-t egyszerűen vonzzák
a balesetek.. – itt mindenki felnevetett – De szerencsére mindig kilábalt belőle,
hiszen egy erős lány. Amikor elhagyott minket, hogy utazhasson és Magyarországra
költözzön, egy darab szakadt ki belőlünk. Eltűnt egy időre a jó kedv, a
boldogság.. Tudtuk, hogy nélküle már nem ugyan azok vagyunk. Susan és a többiek
próbálta minket vidítani, de nem ment. Legjobban talán Louis és Niall volt
összetörve. Ők kerültek hozzá legközelebb. Aztán Louis életébe ismét bekerült
El, amit nem értettünk, hiszen már nem szerette annyira a lányt. Amikor
decemberben meglepett minket, azt hittük örökre visszakapjuk őt. De aztán ismét
magunkra hagyott. Lou-t már tényleg alig tudtuk össze szedni.. Ha a kis Adam
nem lett volna talán itt is hagy minket.. De ezek a szomorú tényezők beszéljünk
a boldogságról. Most hogy újra velünk vagy, ismét van remény.. Örülök, hogy
visszajöttél csajszi, rettenetesen hiányoztál. Nagyon sok boldogságot kívánok
nektek és remélem azért megörvendeztek minket egy két kis Lou-val vagy pici
Abby-vel. Igyunk tehát Abby és Louis egészségére.
A köszöntő után következett a vacsora,
aminek hozzáteszem Niall örült a legjobban. A vendégség a táncparketten táncolt,
volt, aki beszélgetett, de volt olyan is, aki oda jött hozzánk és kérdezgetett
a jövőről. Meg kell hogy valljam nagyon boldog vagyok. Itt van nekem ő. Ha ő
nem lenne, nem tudom, talán most nem itt lennék. Eleanor betegsége picit bánt.
Hiszen miattam őrült meg. Én csak játszottam vele, és ő azt hitte újra szeretem,
és egy pár lehetünk. Aztán visszajött Abby és minden megváltozott.
Abby szemszöge:
Ez az egész egy csoda. Soha nem gondoltam volna,
hogy itt fogok ülni kéz a kézben a férjemmel. Rettenetesen boldog vagyok, és
hogy még tetőzzük a dolgot itt ez a picike, aki jó pár hónap múlva világot lát
és véglegesen egy család leszünk. Milyen boldog lesz, amikor elmondom neki hogy
kisbabát várok. Amikor az anyukája elhívta Lou-t Niall felkért táncolni.
-
Mit
szólnál hozzá, ha most mondanád el neki? – kérdezte tőlem táncolás közben.
-
Mégis mit
te okos?
-
Hát a kis
Tommo-t. Olyan boldog lenne, légyszi mondjuk el neki. – úgy nyafogott mint egy 5 éves
-
De miért akarod,
hogy elmondjam neki? Miért nem ér rá a nászútnál?
-
Mert
látni szeretném az arcát. Kérlek Ab, mondjuk el neki.. – azokkal a gyönyörű kék
szemeivel nézett rám, tudok neki nemet mondani?
-
Hát jó. –
nevettem fel. – keressük meg és hívjuk ki az étterem elé. Ott nyugalom van és elmondhatjuk
neki a nagyhírt.
-
Köszönööm..
Egész úton az járt a fejemben hogyan fogom
el mondani neki az örömhírt. Nyugi, sikerülni fog.. nem lesz baj..
-
NA mi van
picim? Miért rángattatok ki a buliról? Mi volt olyan fontos? – kacarászott a
párom.
-
Tudod
drága barátom óriási hírünk, azaz híre van a drágalátos feleségednek. – vágta oldalba
Niall Lou-t.
-
Picim, mi
történt?
-
Tudod
Louis, nem tudtam hogy hogyan mondjam el neked. Egy ideje már tudom.. és én rettenetesen
boldog vagyok. Képzeld el..
-
Megmondtam,
hogy nélkülem nem lehetsz boldog! – ismerős hang irányába fordultunk és még a
mosoly is lefagyott az arcunkról.
-
Eleanor
mit keresel itt? – Louis alig hallhatóan szólalt meg. – De hát neked…
-
Azt
akarod mondani, hogy nekem egy rohadt elmegyógyintézetben kéne lennem? Azért
jöttem drágám hogy velem legyél és boldogok legyünk együtt. – egyre csak
közeledett. Nagyon félek. Az a pisztoly nem igazán bizalomgerjesztő..
-
Kérlek,
tedd le azt a fegyvert. Még a végén elsül és megsebesítesz valakit. – Niall és
Louis közelebb jöttek, míg én egyre csak távolodtam.
-
Ne menj
te sehova! Azonnal gyere ide. Mert veled még nem végeztem. – a fegyvert
egyenesen rám szegezte. Kezem egyből a hasamra csúszott. Csak a babát ne bántsa,
könyörgöm istenem. Ő nem tehet semmiről.
-
Kérlek,
ne bántsd őt. Ő semmiről sem tehet.
-
Nem. Ez
most az én időm.. Ti menjetek hátrébb és térdeljetek le! Te pedig gyere csak
közelebb. Nem hallottátok? Gyerünk!
-
Rendben,
csak kérlek, ne bántsd inkább engem. – könyörgött neki Louis. Nem engedhetem,
hogy bajuk essen, abba bele halnék.
-
Nem,
nem..
-
Könyörgöm
El, hagyj elmenni.. Kérlek.. – könyörögtem neki.
-
Te
komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek? Amikor elvetteted az életemet, a
szerelmemet, a munkámat, és még a családom is magamra hagyott. Csak is miattad.
Több hónapja abban a rohadt kórházban kell sínylődnöm úgy hogy semmi bajom.
Drágaságom eljött a bosszú ideje. Meg fogsz fizetni mindenért.. Készülj a halálra,
mert most eljön érted.. Utolsó szavad? Meg adom ennek a jogát.. Nem szeretném
elvenni tőled..
-
Csak
annyi, hogy Louis nagyon szerelek téged. Puszilok mindenkit és vigyázz a
skacokra és emlékezz rám. – a szemem már könnyezett. Nem akartam tőle
elbúcsúzni, hiszen még csak most kezdődött a boldogságunk.
-
Könyörgöm,
ne mond ezt.. – nézett rám könnytől csillogó szemekkel.
-
Sajnálom..
-
Jajj
srácok még én is megkönnyeztem ezt a búcsú beszédet.. Viszlát, csillagom,
találkozunk a másvilágban. – egyenes rám szegezte a pisztolyt, egy dörrenés, és
egy sikoly. Majd én a földre rogyok. Viszlát, kicsim.. Sajnálom, hogy nem
láthattad meg a napvilágot.
Louis szemszöge:
-
Nee! - Egy
lövés dördült el az is a mellkasába fúródott. Ájultan esett össze előttem.
Niall-el azonnal felugrottunk és oda futottunk hozzá.
-
Eleanor
te nem vagy normális. Megölted. Érted??
-
Ez volt a
célom.. most, pedig viszlát fiúk. Louis én rettenetesen szerettelek. – A fejéthez
emelte a pisztolyt és a második golyó belé fúródott. Holtan esett össze
előttünk.
-
Niall hívj,
már egy orvost nem hallhat meg. – Niall zokogott és befutott a vendégekhez. Én
magamhoz szorítottam élettelen testét és zokogtam. Miért istenem? Miért veszik
el tőlem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek? A fehér menyasszonyi
ruhája már vörös volt a sok vértől. Nem hagyhat itt engem. Nem. Abba én bele
halok..
A következő
pillanatban a mentők szirénázását hallottam és azt ahogy megáll az épület
előtt. A mentősök rohantak oda hozzánk és elvették tőlem. El testét letakarták,
hiszen megállapították a halált. A násznép kijött és körül vettek minket. Apám
és Tom próbáltak felráncigálni, de nem hagytam
-
Hagyjatok..
Nem megyek innen sehova. Nem halhat meg.. én abba bele halok..
-
Ne mondj
ilyet kisfiam. Erős lány.. meg fog gyógyulni.
-
Önök a
hozzá tartozói? – jött közelebb az egyik
fiatal srác.
-
Igen a
férje vagyok.. Mi van vele? Túl éli?
-
azonnal
be kell vinnünk a kórházba hiszen elég mélyen, van bent a golyó és rengeteg
vért veszített. Az állapota kritikus, de ezt majd bent a kórházban közlik
önökkel.
-
És a
baba? Ugye ő túléli? – szakadt fel Niall-ból a sírás.
-
Milyen
baba?- fordultam felé. – Miről beszélsz, ha?
-
Ezt
akarta elmondani neked előbb. Állapotos volt.. alig egy hónapos lehetett a pici.
-
De.. de..
az lehetetlen.. Kérem mondják hogy a baba túl éli..
-
Sajnálom
uram.. Rengeteg vért veszített.. a baba
nem maradt meg..
-
Ez az én
hibám. Én tehetek mindenről.– istenem én ezt nem bírom. Összerogytam és
zokogtam. Volt egy kisbabám, akit nem is láthattam. Nem foghattam a kezemben.
Nem vihettem ki a parkba sétálni, és nem vehettek meg neki mindent, amit csak
szeretett volna. Nem taníthatta meg a mamája táncolni, nem vihettem el foci
meccsekre. Ezt nem fogom meg bocsátani magamnak. Elé kellett volna ugranom,
vagy lebeszélni Eleanor-t erről az egészről. A fenébe. A mentő elvitte őt az
egyik magánklinikára. Ott fogják megoperálni, és vigyázni rá. Összetörtem
teljesen. Ha most őt is elveszítem..
/ 3 héttel később /
Itt ülünk a kórházi ágyánál és várjuk a
csodát. Olyan dejavu-m van. Ezt egyszer
már eljátszottuk, hogy Abby életéért imádkozunk. Én egy tapodtat, sem mozdulok
az ágya mellől. Nem fogom magára hagyni.
-
Kérlek,
kicsim ne hagyj itt. Könyörgöm..
-
Louis. –
jött be a szobába édesanyám, és a 4 bandatársam. – Hogy van?
-
Rosszul.
Nem reagál semmire. Jajj, anya nem akarom elveszíteni. Nem hagyhat itt..
-
Ne aggódj
kicsim, ahogy Liam is mondta Abby erős és fel fog épülni..
-
De mikor?
Az orvosok le akarják kapcsolni a gépekről.. nem engedem.. érted nem?
-
Nyugodj
meg.. – jött közelebb Hazza – nem lesz baj. Erős nő a feleséged és egy ilyen
butaság nem fog bele avatkozni a házas életetekbe.
-
Ugye nem
haragszol már rám? – Niall a könnyit törölgette. Ja igen. Niall –al rettenetesen
összevesztem, hiszen nem árulta el hogy Ab babát vár. Szóba sem álltam vele..
De hát miért? Ő csak azt akarta, hogy Abby lepjen meg.. Marha voltam.. Milyen
boldog is volt amikor közölni akarta a nagy hírt..
-
Ne
haragudj.. Tudod a baba halála és az ő balesete elvakított. Nem akartalak
megbántani.. Sajnálom..
-
Semmi
baj.. Megértelek.
-
Nem jössz
velünk haza? Pihenned kellene. – ajánlotta fel Liam
-
Nem
megyek mellőle. Nem fogom egyedül hagyni.
-
Én itt
leszek vele.. Ne aggódj..
-
Kisfiam
pihenned és enned kellene valamit. Ez így nem lesz jó, meg fogsz betegedni.
-
Niall
biztos maradsz vele?
-
Igen,
menj csak…
-
Köszönöm.
Szeretlek kicsim, nem sokára jövök. – egy csókot nyomtam a homlokára és
elhagytam a szobát.
Abby szemszöge:
Egy szép ösvényen vagyok, ahol sok ember
sétálgat, nevet, játszik.. Mintha már jártam volna itt.
Egy szép kis gyerek fut felém, Daviddel a
nyomában. Hol vagyok és ki ez a gyerek?
-
Mama! Mami!
– hiszen ő nekem mondja azt, hogy mama.
-
Szerbusz,
csöppség.. – egyből az ölembe pattant
fel. – Dave ki ez a pici?
-
Ő a kis
fiad, aki sajnos nem születhetett meg. – ahogy közelebbről megnéztem tényleg hasonlított
ránk. A szeme és a pofija olyan volt mintha Louis-t látnám. Hát így nézett
volna ki?
-
Istenem..
Hogy vagy picúr?
-
Nagyon
jól, mami jössz velem játszani? – angyali mosolyát is a papájától örökölte.
-
Hát
persze, de Dave, mi lett a neve a picinek? – kérdeztem, hiszen a kisfiam nevét
nem tudtam meg.
-
Preston
Jay Tomlinson a tejes neve. De mi csak Jay-nek hívjuk.
-
Jay..
nagyon tetszik..
Rengeteget játszottam velük. Nagyon jól
éreztem magamat, nem akartam el menni innen. Voltak olyan pillanatok, amikor leláttam
a földre azon belül is a kórterembe ahol a testem volt. Louis mindig mellettem
volt és sírt. Annyira sajnálom szegényt. De nem tudok semmit sem tenni. Olyan
boldog vagyok itt, nem akarok lemenni, sajnálom.
-
Anya,
milyen a papa? - kérdezte tőlem egyik
nap Jay.
-
Tudod
kicsim édesapád egy nagyon jó ember. Vicces, okos és nagyon tehetséges. Áldott
jó hangja van. Egy bandában játszik 4 nagyon jó barátjával és járják a világot.
-
És nagyon
szereted?
-
Az
életemnél is jobban. Tudod rengeteg dolgon mentem keresztül, de mégis mellette lyukadtam
ki. Ez jelenthet valamit.
-
De jó. És
mikor találkozhatok vele? – erre a kérdésre sajnos én sem tudom a választ. És
én mikor látom újra? Mikor érezhetem méz édes ajkait? Hiányzik..
-
Nem tudom
picim. Remélem, nemsokára újra egy család leszünk.
-
Abby.. –
közeledett felém David. – Itt az idő. Döntened kell.. Itt vagy fent kb. másfél
hónapja. Maradsz velünk és fentről vigyázol a családodra, vagy visszamész
hozzájuk és boldogan éled a házas életet, szülsz még pár gyereket..
-
Nem
tudom. Én úgy itt maradnék. Veletek. Hiszen lent ti nem lesztek már velem..
-
De ha felnézel,
az égre mi ott leszünk, és innen nézünk téged.. Nézz le. Ezt szeretnéd látni?
Hogy a családod, a barátaid zokognak az ágyadnál? El fognak veszíteni, ha nem
döntesz gyorsan..
-
Rendben.
Csak ne sürgess. Figyel kisfiam. A mami most itt hagy téged Dave bácsival.. Ott
leszek lent, ha hiányoznék, csak nézz le és újra láthatsz, sőt még a papit és
nagyszüleidet is.. Kérlek, ne felejts el, rendben?
-
Soha nem
foglak elfelejteni mami. Nagyon szeretlek téged.
-
Én is
téged prücsök. Kérlek vigyázz rá jó?
-
Rendben,
légy jó és legyél nagyon boldog. Hiszen megérdemled.
Louis szemszöge:
Eljött ez a borzalmas nap.. Nem akarom én
ezt. De meg teszik. Mert kegyetlenek. Elveszik tőlem életem szerelmét, a leendő
gyermekeim anyját és a feleségemet. Egész éjjel az ágya mellett ültem és
könyörögtem a Jó istenhez, hogy ne vegye őt el tőlem. Az orvosok 10 kor jönnek
a gépeket lekapcsolni és végleg kioltani az életét.
-
Jó
reggelt kívánok, mindenkinek. – 4 orvos jöhetett be a szobába.
-
Tomlinson
úr, tudjuk, hogy ez nagyon fájdalmas önnek és a családjának, de el kell őt
engednie.
-
De nem
megy. Ő a mindenem, kérem, legalább még percet hagyjanak nekem. Amíg normálisan
elbúcsúzhatok tőle..
-
Rendben,
2 perc, de nem több és nem kevesebb.
-
Köszönöm..
Tudod soha sem gondoltam, hogy lehet egy nászút ennyire pocsék.. De kérlek, ne
hagyj itt, gyere vissza és elutazunk kipihenni ezt az egész borzalmat.. Nem
akarok nélküled élni érted? Nem! Remélem ott fent találkoztál a kis babánkkal
és nagyon jól érzitek magatokra. Ahogy ígértem neked az utolsó percekben, soha
de soha nem foglak elfelejteni. Érted? Soha!
-
Letelt az
ideje.
-
Szeretlek!
Most és mindörökre. – egy csókkal búcsúztam el tőle. Felálltam és Niall-be
kapaszkodtam. Mind a ketten zokogtunk. Egy olyan nőt veszítettünk el, aki
mindegyikünk számára nagyon fontos volt. A doki oda lépett a kapcsolóhoz és mielőtt
lenyomta volna a gombot, egy perc csenddel búcsúztunk. De én hangokat hallottam.
Bár bolond vagyok.. De nem.. hát hallom..
-
Állj! Ne
nyúljon ahhoz a kapcsolóhoz! – oda rohant és bíztam a csodában.
-
Kicsim.
Hallasz? Itt vagyok. Adj valami jelet, ha hallasz.
-
Louis add
fel, már nem jön vissza. – próbálkozott Harry.
-
Nem.
Hallottam értitek. Hallottam a nyöszörgését. Édesem hallasz? Itt vagyok veled..
-
Nem jön
már vissza, feladta. – győzködött Liam is.
-
Nem ő itt
van, érzem.. Kérlek, válaszolj már az istenit.
-
Lo-Loui..
– nyöszörgött.
-
Látjátok
én megmondtam. – feléjük fordultam. Egyszerre lettek boldogok. Niall egyből
mellénk vetődött és megfogta a kezét – Picim jól vagy? Hogy érzed magadat?
-
Most és
mindörökre. Nem tudsz lerázni magadról.
-
Nem is
akarlak.. Nagyon szeretlek te majom.
-
Én is
téged..
-
Kisasszony
hogy érzi magát?
-
Most már
jól, de a mellkasom nagyon fáj.
-
Értem..
sok-sok pihenésre van szüksége és a családjára. Nagyon rájuk ijesztett.
-
Tudom, és
nagyon sajnálom..
Író szemszöge:
/5 évvel később /
Hát igen.. 5 év telt el az óta a csúnya
baleset óta. Abby teljesen felépült és
most boldogan él a családjával egy hatalmas kertes házban. Abby és Louis elválaszthatatlanok
lettek és a szerelmük egyáltalán el sem múlt. Louis minden kívánságát figyeli
állapotos feleségének.. Igen Louis és Ab már a harmadik gyermeküket várják. A pici
Lexi nagyon várja már a kistestvérét. Lehet, hogy ő még csak 3 éves de hát ha
szülők ilyen jó viszonyt ápolnak egymással.. minden szóba kerülhet..
Hogy mi van a többiekkel?
Liam és Kate összeházasodtak, és boldogan
élnek London egyik nyugis utcájában. Ők is gyarapodtak, hiszen született egy
kis trónörökös. Liam nagyon boldog volt, amikor megtudta az érkezését. Csináltatott
neki egy kis mezt amin a pici neve szerepelt. Majd ez lesz rajta amikor kiviszi
a meccsekre.
Niall is megtalálta a boldogságot egy
Peggie nevű lány mellett. A természetük ugyan olyan. Mind a ketten szeretnek
enni és meg található bennük az a kellő humor, ami csak feldobja a
kapcsolatukat. Jelenleg összeköltöztek, de Niall már tervezi a lánykérést. Az
ír srác rengeteget lóg a pici Lexi-vel hiszen nagyon szereti a csöppséget. A keripapi
viszi sétálni, megy vele a játszó térre, vagy éppen elhalmozza rengeteg
ajándékkal.
Zayn és Miley elutazott egy fölkörüli
utazásra. Rengeteg szegény családot meglátogattak, akiknek szüksége volt egy
kis törődésre. Az egyik afrikai városban találkoztak egy 3 éves árva kislánnyal,
akinek a szülei egy katasztrófában haltak meg. Megsajnálták szegényt és arra az
elhatározásra jutottak, hogy örökbe fogadják. Így ők is egy nagyon boldog
családban élnek. A picinek mindenki nagyon örült főként a gyerekek hogy van még
egy játszó társuk.
Harry újra összejött Sarah-val, akinek kiderült,
hogy van egy gyermeke a sráctól és már 7 éves. A srác egyszerre volt boldog
hogy van egy gyermeke és szomorú, mert a lány eltitkolta előle létezését. Most
együtt élnek és Harry próbál minél több időt foglalkozni a gyerekével..
Szerintem büszkén mondhatom, hogy mindegyik
srác megtalálta a maga boldogságát és nagyon boldogan él ebben a zűrös és
rohanó világban.
Jake pedig egy nagyon híres színész lett.
Rengeteg filmben szerepel, sőt néha már a rendező székébe is beül. Az ő élete
is fenekestül felfordult. Amikor megtudta hogy Abby állapotos egyből ellátta
minden féle holmival..
-
El sem
hiszem, hogy már 5 évesek az ikrek.. – ámuldozott Abby, amikor a kertjükben
üldögéltek és a testvéreinek a születésnapját ünnepelték. Mindenki itt volt,
hiszen ez egy családi esemény.
-
Csak úgy
szalad az idő.. mintha tegnap lett volna, hogy egyszerre szültünk meg. –
emlékezett vissza Emily.
-
Hát igen
elég vicces volt.. És most itt vagyunk, mint egy nagycsalád. Adam is már
tinédzser, a ti gyerekeitek is nőnek fel..
-
Hát
igen.. mi meg öregszünk.. – nevetett fel Tom.
-
Ne is
mondj ilyet.. – nevetett fel Harry. – Nekem nem lehetnek ráncaim.. Az nem áll
jól.
-
Ne
bolondozz kicsim..
-
Tudjátok,
én nagyon boldog hogy itt lehetek veletek. Van egy szép kislányom és itt várom
a következő kisbabát.
-
Kicsim,
mi is boldogok vagyunk. Nézzétek a gyerekek, hogy el vannak a kutyával. –
mutatott feléjük Liam.
-
Tényleg..
-
Örülök
hogy ilyen boldog életünk lett..
-
Héé,
picim. – bújt oda Louis a feleségéhez. – nagyon szeretlek. MOST ÉS MINDÖRÖKRE.
The End!
Hát el jött ez a nap is.. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvasta a blogomat.. Tudom néha voltak csúszások de nekem is rengeteg dolgom van, amit remélem megértetek.
Nehéz lesz megválni ettől a blogtól de sajnos muszáj lesz..
Remélem azért az utolsó rész is elnyerte a tetszéseteket és méltán búcsúzik a blog :)
Köszönöm szépen
- a több mint 16000 látogatót.
- a 25 feliratkozót
- a több mint 260 kommentet .
Tényleg mindent köszönök nektek :)
Remélem azért tovább olvassátok az írásaimat :)
http://thetruelifee.blogspot.hu/
Hát.. akkor sziasztok :) ♥